Lovran és Rákosmente 10 éves jubileumára

Silvana Stiglic írása, fordította Simon Míra

Lovran és Rákosmente testvérvárosi kapcsolata 2004-ben kezdődött, pontosan 2004. december 8-án, amikor Budapest XVII. kerületében az akkori városvezetők, Dr Hoffmann Attila polgármester és Barna Andor alpolgármester, illetve Lovran polgármestere Edvard Primozic, valamint Zorko Blecic a képviselőtestület elnökhelyettese testvérvárosi megállapodást írtak alá azzal a céllal, hogy a kulturális és idegenforgalmi kapcsolatot fellendítsék. Mindez úgy kezdődött, hogy az egykori horvátországi magyar konzul Molnár Lajos úr, aki XVII. kerületi lakos, úgy vélte, hogy Csepelhez hasonlóan, akinek Rijeka a testvérvárosa, Rákosmentének is jó lenne egy testvérvárosi kapcsolat a Kvarner-öbölből. Ezt a javaslatát megosztotta a rijekai tiszteletbeli magyar konzullal Miran Kljucaricek úrral, aki az akkori titkárnőjének, a lovrani Csordasity Ilonának javaslatára kiválasztotta Lovrant. És hogy az együttműködésnek még nagyobb hangsúlyt adjanak, ünnepi keretek között az együttműködési megállapodás Lovranban is aláírták 2005 áprilisában az Önkormányzat napján. Lovrannak akkoriban körülbelül 4000 lakosa volt, Rákosmentének pedig 86000. A tízéves együttműködés során ez a kezdeti különbség sosem számított, ahogyan a magyar nyelv sem okozott gondot a kommunikáció és az egymáshoz való közeledés során.

Ma, 10 évvel később büszkén jegyezzük a tízéves évfordulót. Ez egy kifejezetten termékeny időszak volt, amely során élénk volt a kapcsolattartás, a tapasztalatcsere és a látogatások. Lovran és Rákosmente delegáltjai rendszeresen találkoztak és megbeszélték a közös projekteket és programokat a kölcsönös látogatások során az Önkormányzat napján és más ünnepi alkalmakkor, mint a kiállításmegnyitók, zenei fellépések, sport bajnokságok és a kihagyhatatlan lovrani „Marunada”. Egy ilyen alkalommal lépett fel a 2008-as „Marunada”-n maga Rákosmente polgármestere Riz Levente úr a zenekarával az RLB Jazz Band-del.

Ejtsünk néhány szót azokról, akik nagyban hozzájárultak a tízéves sikerekhez a kulturális, művészeti, zenei és sport rendezvényeken át az idegenforgalmi együttműködésig.

Lovran erejét, valamint pozitív hozzáállását a nemzetközi partneri együttműködéshez bizonyítja a számos kulturális-művészeti társaság, a sportegyesületek aktív tevékenysége, akik cserelátogatásaikkal hidat képeztek Lovran és Budapest között. A közös programokat nagyon hamar megkezdték a Lovran NK fiatal tehetségei. A lovrani 9-10 éves „Morcici”-k több éven keresztül rendszeresen szerepeltek a korosztálynak rendezett futball bajnokságon.

A lovrani „Laurus” Galéria többször is volt már a magyar művészek kiállítóhelye és azzal dicsekedhet, hogy nemcsak napokban, hanem hónapokban mérhetők a magyar művészeti kiállítások. Vendégül látta a fiumei Baross Magyar Kultúrkör Egyesületet számos kiállítással, valamint otthona volt Pannonhalmi Zsuzsa érdemes művész kerámia kiállításának, továbbá a rákosmenti Erdős Renée –Ház muzeális gyűjteményét is bemutatta. 2009-ben két hónapon belül három magyar művészt látott vendégül. Közülük minden bizonnyal a legjelentősebb volt az ismert magyar kerámiaművész, Csekovszky Árpád kiállítása, akinek a műveiben dominál Szent György alakja és így ez a kiállítás jól illet a mi Önkormányzat napjához és a mi védőszentünk Szent György ünnepéhez. Ezt követte még ugyanabban az évben a kézimunka kiállítás, amely bemutatta Magyarország különböző régióinak nemzeti motívumait. Megnyílt egy „vegyes” kiállítás is „Francia katedrálisok és Tiffany lámpák” címmel. A Tiffany lámpák Markó Ferenc munkái voltak, a művészi fotók pedig dr Dombóvári Csabáé. 2011 áprilisában a magyar művészek újra visszatértek Lovranba, amikor is az Önkormányzat napján Károly Ernő állította ki a olajfestményeit, az akkor kilencven éves művész impresszionista képeit a környékünkön való tartózkodása alatt készített fényképek ihlették.

Lovran színes mediterrán motívumait pedig „a tengertől, csónaktól, bárkától kezdve a házakig és hegyekig” művészi fényképein mutatta be a lovrani Federico Sterle fotóművész a rákosmenti Erdős Renée Ház kiállítótermében. Mindez 2007 áprilisában történt.

Megbizonyosodhattunk arról, hogy a zene hatékony szerepet játszik a kulturális hidak kialakításában a mi együttműködésünk során is. Lovran részéről nagy szerepet vállalt a „Lovran” fúvósegyüttes és a „KUD Lovor” vegyes énekkar, akik Budapest XVII. kerületben vendégeskedtek az ottani zenei rendezvényeken. A budapesti barátaink részéről pedig a rákosmenti Bartók Béla Zeneiskola és Művészeti Iskola fúvósegyüttese szerepelt a 2006 májusában 14. alkalommal megrendezett „Mi világunk a zene” nemzetközi fesztiválon. A rákosmenti fúvósegyüttes pedig meghívta a lovrani fúvósegyüttes egy viszontlátogatásra Budapestre egy évvel később 2007 őszén. A lovrani énekkar pedig 2009-ben vendégeskedett Pünkösd ünnepén az énekkar-találkozón, amelyet a rákosmenti Szent Erzsébet Templomban rendeztek meg.

Az elmúlt tíz év során Lovrannak alkalma nyílt arra is, hogy a magyar piacon is megjelenjen mint érdekes turisztikai célpont. Lovran delegációja 2009-ben nagyon sikeresen szerepelt azon a turisztikai találkozón, amelyet Budapest XVII. kerülete szervezett azzal a céllal, hogy a testvérvárosainak lehetőséget biztosítson, hogy idegenforgalmi lehetőségeiket bemutathassák. A turizmus terén nagyon hasznos és jelentős szerepet játszott a XVII. kerületi Rákosmente TV Lovranról szóló 63 perces filmje, amelyet még mindig sugároz a helyi TV.

A budapestiek leggyakrabban a lovrani gasztronómiai rendezvények megtekintése céljából érkeztek Lovranba, leginkább a „Marunada” –ra. Sok éven át láthattuk, hogy magyar turistacsoportok érkeznek Lovranba, ahogyan azt is, hogy kulturális-művészeti csoportok lépnek fel a programjainkon. Budapestről Lovranba látogatott az oktatásban és egészségügyben dolgozók csoportja is, és 2010-ben Budapestre látogattak a lovrani iskola és óvoda dolgozói is önkormányzati delegációval az élükön. Magyar orvosok csoportja érkezett a lovrani ortopéd klinikára, az abbáziai Thalassotherapiára és más üdülési intézményekbe.

A Lovrani Nyugdíjas Egyesület 2009 tavaszán ötnapos kirándulásra érkezett Budapestre és környékére és Budapesttel a szívükben tértek haza.

Ez csak az első tíz termékeny év volt és az együttműködés minden bizonnyal folytatódik.

Testvérvárosunk - Lovran

Lovran az Isztria keleti felén található kisváros, amely a Kvarner-öböl nyugati partján fekszik az abbáziai riviérán, Abbáziától 6 km-re, Fiumétól 18 km-re található. Lovran 21 km2 –nyi területen fekszik és a 2006-os népszámlálás adatai szerint 3241 lakosa van.

Lovran a nevét a babérról (lovor) kapta, amely a környezetében magától terem. Lovrannak ezeréves történelme, a turizmusának pedig százéves hagyománya van. A történészek 7. századbeli írásos emléket találtak, melyben a Laurana nevű kisvárost először a említik. Annak ellenére, hogy Lovrant a történelem során többször is megsérült, megőrizte a városi lét középkori történelmi maradványait, az Óvárost. Az egykori régi városfalak közül mára csak a délkeleti egy része marad meg a városkapuval, amelynek neve „Stubica“. Az építészeti kincsek közül kiemelkedő még a középkori Városi Torony és a Szent György Templom, amelynek sárga harangtornya az órával Lovran „védjegye“ lett.

Az emberek a föld és a tenger gyümölcseiből éltek. A kis halászfaluból tengerészek és hajóépítők városává fejlődött, erről tanúskodik a lovrani kikötőben kiállított autentikus csónak, a fából készült „guc“. Nem is olyan régen, a 18. században Lovran tekintélyes tengerparti városka volt, ahonnan kapitányok sora indult hosszú útra. Száz évvel később jegyezték fel az első idegenforgalmi eseményt. Kevesen tudják, hogy a legelső szálloda Lovranban épült 1873-ban, melynek neve Villa Fernandea volt. Az abban az időben sokkal fejlettebb Abbázia árnyékában, Lovran háttérbe szorult, emiatt idegenforgalmi szempontból csak a 19. század végén fedezték fel és későn, 1898-ban nyilvánították hivatalosan is gyógyászati üdülőhellyé. Lovrant az Osztrák-Magyar Monarchia magasabb köreinek telelő- és üdülőhelyeként tartották számon a klímája miatt, és mint ilyen, sok magyar kedvelt nyaraló-és gyógyásztai üdülőhelye lett. Ma pedig már Európa és a világ minden tájáról érkeznek ide pihenni vágyó turisták.

A népszerű partmenti sétány (lungomare vagy Strandweg), amelyet a 20. század elején építettek és 12 km hosszan Lovrantól Voloskoig fut, igazi élményt nyújt, ahogyan a százéves tölgyfák ágai szinte megérintik a tengert.

A hegymászás szerelmesei Lovranból vagy Medveja-ból a zöld pompájú hegyi ösvényeken kirándulhatnak. Néhány órás túrával egyik festő erdei útvonalon fel lehet jutni az Učka-hegy legmagasabb csúcsára a Vojakra, amely 1401 méter magasan van.

A középkori toronyra emlékeztető kilátóból teljes 360 fokos kilátás nyílik, amelytől a lélegzet is eláll: Isztiai-félsziget, Észak-Adria szigetei, Gorski Kotar hegyei, Velence, az olasz Alpok...

Az Učka 160 km2-es területét 1999. áprilisában tájvédelmi körzetté nyilvánították, ezzel bekerült a legfiatalabb horvát természetvédelmi parkok közé. Az Učka Tájvédelmi Körzet minden természetkedvelő számára gazdag és színes természetben eltöltött szabadidős programokat nyújt.

Lovran a különböző évszakokhoz három különböző gasztronómiai, kulturális és sport rendezvényeket szervez, amelyek a Marunada, a Spárga napok és a Cseresznye napok. Ezek mind speciális lovrani termények. A „marun“ egy kiváló minőségű gesztenye fajta, amelyet hagyományosan már évszázadok óta termesztenek Lovran környékén, és amelyről Lovran már ismert volt az egész Osztrák-Magyar Monarchiában.

Rákosmenti Horvát Nemzetiségi Önkormányzat - tel.:+36/20 528-26-60 email: info(kukac)rakosmentihorvatok.hu